Asztrofotózás: Bolygófotózás a gyakorlatban

Sziasztok,

A következőkben a bolygófotózásról fogok írni (illetve arról, hogy én hogyan csinálom, egy aktuális égitesten a Szaturnuszon bemutatva), igazodva a magyar viszonyokhoz, azaz kb. a mindenki által beszerezhető viszonylag nem túl drága felszerelés felhasználásával, némi videós segédanyaggal megtámogatva.

Nézzük is, hogy elméletben mire van szükségünk hozzá elsősorban:

  • Egy minél nagyobb értelmes nagyítás adó távcső (a távcsövek értelmes legnagyobb nagyítását az átmérő mm-ben *2-ként szokták számolni, tehát például egy 15 centi átmérőjű távcső legnagyobb nagyítása ~300x)
  • Motoros vezérlésű mechanika: bolygófotózás során általában 1-2 perc hosszúságú videókat készítünk, tehát olyan mechanika kell ami egyrészt a tubust stabilan tartja, másrészt képes legalább ennyi ideig a kamera látómezejében tartani a bolygót, lehetőleg minél kisebb elmozdulással. Nem szükséges GOTO, elég lehet akár sima egymotoros vezérlésű mechanika is, ha jól van beállítva.
  • egy CCD kamera, ez lehet a Magyarországon igen népszerű Scopium bolygókamera vagy a szintén népszerű SPC900NC, illetve ma már szinte bármilyen más bolygózásra fejlesztett kamera is kapható (határ a csillagos ég, árban is)
  • Fókusznyújtók: különböző barlow lencsék a megfelelő fókuszhossz megtalálásához (ezzel “nagyítunk”)
  • egy laptop, amivel rögzítjük a kamera által közvetített anyagot
  • Tiszta, lehetőleg remegésmentes stabil légkör! (sajnos erre nincs ráhatásunk)

És nézzük, hogy példákhoz én milyen felszerelést használtam:

  • Mechanika: EQ-5 GOTO
  • Távcső: SkyWatcher 150/750, 200×1000
  • Kamera: Scopium bolygókamera
  • Barlow: 1.5x, 2x, 2.5x, 3x plusz 5-8-12 cm hosszú műanyag csövek, amiknek az átmérője megegyezik a barlow átmérőjével, ezekkel a fókuszt tovább tudjuk nyújtani. A csövek használatát talán sokan alul becsülik, de az én tapasztalatom alapján sokkal jobb képeket lehet elérni velük mint szimplán csak a barlow-kal, mivel gyakran az ideális fókusz az két barlow kombináció között van. Az 1.5x barlow az a 2x barlow-ból származik mivel annak lecsavarható a vége és ilyenkor csak 1.5x a fókusznyújtás.

Felvétel rögzítése

A felvételek rögzítéséhez én az AMCAP nevű programot használom, de van még pár más kiváló program is (pl. SharpCap). Általában 60-120 másodpercnyi anyagot rögzítek, ez 1800-3600 képkockát jelent, és mivel a Scopium raw formátumban vesz fel, ez méretileg kb. 1-2 GB-os videót jelent. Egy este alatt általában 8-10 ilyen videót készítek (majd utólag derül ki, hogy melyik lett a legjobb), szóval legyen tárhelyünk mert ez legalább 10-20 GB helyet fog elfoglalni a gépünkön.

Scopium kamera beállításai/ideális fókuszhossz megtalálása

Amikor elérem az ideális legnagyobb fókuszt, akkor általában következő értékeket használom:

  • Exposure time: 34.15ms (ez a max)
  • Gain: 41.9db (max)
  • Frame rate: 30 fps
  • Gamma: ~0.8
  • Contrast: ~20

Persze most mindenkiben felmerülhet a kérdés, honnan tudom, hogy mi az ideális legnagyobb fókuszhossz? A válasz viszonylag egyszerű, akkor amikor maxra húzott gain és exp time mellett a bolygó nincs beégve, a részletei jól kivehetőek, de még nem szemcsés a kép. Ha a fenti két maxra húzott érték mellett azt tapasztaljuk, hogy a bolygó vagy annak közepe szinte beég a képbe, akkor a fókuszhossz túl rövid, a tubus elbírna még hosszabb nyújtást is (persze ilyenkor is lehet jó képeket készíteni ha lejebb vesszük az exp időt vagy a gain-t, de ez azt jelenti hogy nem használjuk ki a kamera képességeit maximálisan). Ha viszont a kép szemcsésre vált, akkor túllőttünk a célon, visszább kell venni a nyújtásból. Ezen esetek bemutatására lentebb található pár fotó is.
A gamma és a contrast értékei felvételenként eltérnek a légkör viszonyaitól függően, a gammát addig szoktam húzni amig megszűnik a kép zajossága de még viszonylag sok részlet megmarad, ez kb. ~0.8 körül szokott bekövetkezni, a contrastot pedig az élességszabályzáshoz szoktam használni, de az is a ~20-as érték körül szokott mozogni, ezt mindenki magának találja ki.

Fókusznyújtás

Bolygófotózás esetén a CCD chipre eső fényt a fókusz nyújtásával tudjuk szabályozni. Értelemszerűen az elvi cél az, hogy az adott bolygó képe teljesen a CCD chipre essen a lehető legjobban kitöltve azt, így kapjuk a legnagyobb “nagyítást” (valójában felbontást), ez azonban a gyakorlatban általában nem kivitelezhető. Ezt kb. úgy kell elképzelni mint amikor egy projektorral kivetítünk mondjuk egy képet egy 3×3 méteres falra, a képen lévő  autó mondjuk 30×10 cm lesz, de ha meg tudjuk hosszabbítani a fókuszt a projektor és a fal között (pl. hátrébb visszük a projektort) akkor elérhetjük azt, hogy az autó kitöltse a teljes 3×3 métert, és így méretben sokkal nagyobb lesz mint mint az eredeti fókusszal. Egyúttal viszont szembesülhetünk a fókusznyújtás hátrányával is, minél hosszabb a fókusz, annál gyengébb a fényerő mert ugyanaz a fénymennyiség annál nagyobb felületen oszlik el (a projektoros példánál maradva, nem mindegy, hogy három méterről világ a szemünkbe vagy 30-ról). Technikailag ez annyit jelent, hogy 2x akkora fókuszhossz negyed annyi fényerőt jelent. Ha túl hosszú a fókusz, akkor a CCD chipre nem jut elég fény, ami zajt fog okozni és a bolygó képe szemcsés lesz illetve gyenge, homályos is lesz, amin az utólagos feldolgozás sem tud jelentősen segíteni. Ebből következőleg ha nagy nagyítást szeretnénk akkor kénytelenek leszünk minél nagyobb átmérőjű távcsövet vásárolni, hogy nagyobb fénygyűjtő képességgel ellensúlyozzuk a fókusznyújtás általi fényerő vesztést. A következőkben néhány szemléltető példa következik a hibás és a helyes fókusznyújtásról, mind én követtem el:

saturn-noisy-captured

Túl hosszú fókusz = zajos kép

saturn-noisy-processed-denoisy

a feldolgozás után is megmarad a zaj

jupiter-burned-captured

Túl kicsi nyújtás: beégett a bolygó

saturn-good-focus-capured

megfelelő a nyújtás a nyers képen

saturn-good-focus-processed

a feldolgozott kép is kiváló lesz a jó nyújtás után



 


 


 


 

És itt jön be a toldalék csövek haszna (persze erre a célre a a letekert lencse nélküli barlow testeket is használhatjuk ha van elég barlow lencsénk), mert az én tapasztalatom alapján gyakran előfordul, hogy pl. 3x barlow-val még lenne némi tartalék a tubusban, de 3.5x vagy 4.x barlow meg már sok. Ilyenkor (a példánál maradva) a 3x barlow-ba egy pár centis toldalékot berakva még tovább tudjuk fokozni a nyújtást, amíg el nem érjük a maxot. A barlow lencséket egyébként nyugodtan egymásba dughatjuk, ilyenkor össze kell szorozni őket hogy megkapjuk a fókusznyújtást.

És akkor nézzük is az én gyakorlati tapasztalatom SW 150/750 és 200/1000 tubusok esetén Scopium kamerával az ideális fókusznyújtásról például a Szaturnusz esetén:

  • SW 150/750: az ideális nyújtás 3x barlow + toldalék
  • SW 200/1000: 4x barlow + toldalék

Élesre állás

Erre nem tudom mi a hivatalos módszer, az én tapasztalatom alapján a Bahtinov és Hartmann maszk itt nem játszik, így én egy viszonylag egyedi de egyszerű módszert használok erre. Első lépésben a maxra csavarom a gammát, így a bolygó egy fényes lángoló objektumnak látszik, majd addig tekerem a fókuszírózót amíg a bolygó mérete a legkisebb lesz. A gammát azért tekerem maxra, mert én úgy tapasztaltam, hogy ilyenkor a legkönnyebb szemmel nyomon követni a méretváltozást pont a fényesség miatt (de lehet csak az én szemem ilyen). Ha ez megvan akkor visszaállok normál beállításokra, a kép élessége ilyenkor már majdnem jó. Ezután készítek néhány rövid kb. 10 másodperces videót, majd azt Registax-szal gyorsan feldolgozom és a kész kép alapján még finomhangolom az élességet apró tekerésekkel. Minden egyes apró fókuszállítás után jön egy ismételt 10 másodperces videó és feldolgozás ahol összevetem az előzővel a képet, így kb. 2-3 perc alatt meg lehet találni az ideális élességet.

Mindezek után ha megtaláltuk a helyes nyújtást és élességet, és még az ég is kedvez nekünk, akkor nincs más hátra mint elindítanunk a felvételt és hátradőlni a székünkben amíg a felvétel készül.

A Youtuben rengeteg videó található arról, hogy hogyan is néz ki egy ilyen videó, én magam is feltöltöttem egyet a Szaturnuszról, ami az SW 200×1000-es tubussal készült, 4x barlow mellett:

Feldolgozás Registax-szal

Nos ha kész a videó, akkor már csak az utólagos feldolgozás van hátra.
Nyissuk meg a videót Registax-ban, állítsuk a Lowest quality-t 95%-ra (a százalék állítható, attól függően, hogy hány képet szeretnénk összegezni, itt csak azokat összegzi amik elérik a 95%-os minőséget, ha lejjebb vesszük több képet összegez de rosszabb minőségűeket), majd Set alignpoints (itt ügyeljünk rá, hogy tényleg a bolygón legyen a kijelölések, néha téveszt a program), és végül Align.
Ha ez megvan akkor a Stack fülön Stack gomb és ha végzett akkor eljutunk a leglényegesebb ablakhoz a Wavelet ablakhoz. Itt a kép még homályos lesz, de ezen könnyen tudunk segíteni.
A layer 1-2-nél állítsuk a Sharpent 0.2-re, majd szépen kezdjük el a csúszkát húzni kb. 10-15 körülre, így a kép egyre élesebb lesz, amíg el nem érjük a kívánt élességet. Ezután még némi finomhangolásként eresszünk rá egy RGB align-et, ez segít helyretenni a színeket, és máris kész a csodaszép képünk az adott bolygóról. Végül még forgassuk el a képet ahogy nekünk tetszik, esetleg változtassunk a fényességen és kontraszton, majd legvégül nyomjunk egy Do all-t, majd Resize image és méretezzük át a képet mondjuk 150%-ra és mentés.
Néhány képernyőképp a Registax-ban való dolgozásról:

saturn-registax-1saturn-registax-3

 

A fenti videó Registax-szal feldolgozva, végleges formájában így néz ki(rákattintva nagyban is megnyílik):

saturn-big-processed

 

Tippek, trükkök

Végül néhány hasznos kis trükk, amivel sokat segíthetünk a képen.
Ha a bolygó valamilyen színben elüt (pl. nagyon sárga), akkor Registaxban futassunk rajta egy RGB auto balance-t (RGB Balance/Auto), ez többnyire megoldja.

A feldolgozott kép erősen sárgás árnyalatú

A feldolgozott kép erősen sárgás árnyalatú

RGB Balance után megjavul

RGB Balance után megjavul



 


 


 


 


 

Ha a kép háttere zajos, akkor az brightness lejebb húzásával tudjuk némileg ellensúlyozni. Ugyanilyen hatása van ha Irisben betöltjük a képet és kiadjuk a BLACK parancsot.
Továbbá gyakran előfordul, főleg ha a mechanika nem elég pontosan követte az objektumot a felvétel alatt, hogy az összestackelt képek szélén elcsúszás van, ilyenkor ezeket a széleket célszerű levágni.

Advertisements

Comment hozzáadása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: