Nyaralás Horvátországban – Brela-Makarska régió

Horvátország, tengerpart…

Idén nyáron Brelában nyaraltunk (és egyben ez volt a nászutunk is a feleségemmel), így gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat Horvátországgal, illetve a Makarska régióval kapcsolatban, lévén sokakat vonz a horvát tengerpart. A következőkben a saját élményeim következnek a Horvátországról.
Nézzük is először az utazást:
A horvát tengerpart alapjában véve nincs túl messze (az Isztriai félsziget mindössze ~600 km, persze Makarska Horvátország déli részén van így ez kicsit több), ezért mi autóval utaztunk, ez talán a legjobb választás. Budapesttől végig autópálya visz le egészen Makarskáig, ez nagyjából 800 km, 9-10 óra alatt lehet leérni tempótól függően. Az autópálya jól járható, de mivel a horvátoknál még mindig kapus rendszer van, a kapuknál óriási dugó tud kialakulni. Épp ezért szombaton jönni/menni _tilos_ (mivel a turnusuk általában szombattól-szombatig tartanak), persze csak ha valaki jót akar magának. Mi pénteken mentünk és kb. 15 perc alatt végeztünk a kapuknál és a visszafelé irányban sem volt nagyobb sor, míg hazafelé némi csúszás miatt szombaton érkeztünk, nos ekkor kb. másfél órát és 20 km-ert álltunk a dugóban a Zágrábi kapuknál. Viszont utána a határnál már csak pár percet kellett várni. Jut eszembe, határ. Bármit is írnak a hivatalos oldalakon, hogy mit lehet bevinni az országba és mit nem, az én tapasztalatom alapján a horvát-magyar határon gyakorlatilag semmi ellenőrzés nincs magyar rendszámú autóknak, még csak a személyit sem kérik el, maximum ránéznek ha mutatod. Ezt csak azért mondom, mert előtte mi is átböngésztük a különféle oldalakat, hogy milyen italokból/kajákból mit lehet és mennyit bevinni stb., de a valóságban ezt senki  nem nézte, felesleges izgultunk.

Látkép az autópályáról

Az autópálya “hangulata” változó, néhány szakasz eléggé unalmas, viszont Zágráb után elkezd izgalmassá válni. A horvátok átfúrtak jó pár hegyet, tehát ne lepődjünk meg ha át kell menni egy-egy ~5km hosszú alagúton (egynek a nevét is megjegyeztem: Sveti Rok), meg rengeteg kisebb-nagyobbon és persze jó pár völgyhídon. Ha főszezonban megyünk, akkor fel kell készülnünk, hogy a benzinkutak tömve lesznek és még a mosdók előtt is jelentős sor fog állni (ez főleg a női szekciónál jelentős), továbbá, hogy a benzinkutak magyar viszonylathoz képest meglehetősen ritkásak. Autópályán általában két benzinkút 30-40 km-re van egymáshoz (ez még elfogadható lenne, csak a turisták mennyisége miatt tűnik kevésnek), de ha lejövünk az autópályáról, akkor ott is ugyanilyen ritkásan vannak. Ez azért volt furcsa, mert Magyarországon szinte minden nagyobb faluban van egy benzinkút, tehát 8-10 kilométerenként egy, míg itt átmehetünk tucatnyi településen mire lesz egy (és persze ott óriási sor fog állni). Árak tekintetében a horvát pálya elég drága, míg itthon a 10 napos került háromezer pár száz forintba, addig ott csak az odaút került ~200 kunába, azaz durván 8e Forintba, oda-vissza 16 ezer forinttal számolhatunk körülbelül.

Érkezés a célhoz

Itt mindenhol ilyen a látvány

A Split-Makarska régió alapvetően hegyvidék és az autópálya a hegyek belső oldalán halad, ebből következőleg egy-egy apróbb látképet kivéve nem fogjuk látni a tengert, csak mielőtt megérkeznék, onnantól viszont fantasztikus. A főutak a tengerpart mellett futnak a hegyek oldalában, tehát sokszor 4-500 méter magasról nyílik fantasztikus kilátás a tengerre, ahogy azt a mellékelt kép is mutatja. A főutakon rengeteg a korlátozó tábla, számomra már-már nyomon követhetetlen volt, 50-60-70-80-50-60 stb. táblák váltogatják egymást kb. 500 méterenként, a települések pedig 2-3 kilométerenként váltják egymást, így igazából 60-nál gyorsabban nem nagyon lehet haladni lakott területen kívül sem. Viszont a 20-as 30-as táblákra figyeljünk, mert azokat általában tényleg indokoltan teszik ki, nem ritka hogy a 20-as tábla után egy 180 fokos, 7 fokosan lejtő és visszafordító kanyar következik. Rendőrt kétszer is láttunk mérni, de nem autóból, hanem motoros rendőrök leállva az út szélén, kézből mértek. Állítólag a büntetések egész magasak, szóval nem éri meg gyorsan hajtani.

A szállás

Kihívás csúnya tájat találni…

Mi egy apartmant foglaltunk Brelában (valójában ez már Brela külterülete volt inkább), főszezonban az árak kb. 50 euró/éj egy kétágyas apartmanban, főszezonon kívül 10-15 euróval olcsóbbak. A közeli Baska-vodát és Makarskát azonban főszezonban nem ajánlom, mi egyszer-kétszer bemerészkedtünk oda, de kész őrület amit ott volt. Nagyjából képzeljük el azt a tömeget ami Siófokon van mondjuk augusztus elején, egy harmad akkora városban mint Siófok. Ember-ember hátán, minden létező helyen autó áll, szóval óriási tömeg, nagyjából hering effektus. Persze bulizós típusúaknak lehet pont ez a megfelelő. Ehelyett sokkal jobb választás a kevésbé forgalmas kisebb települések mint pl. Brela. Amire nem árt odafigyelni, hogy habár a tengerpart nincs messze, azonban a hegyvidéki jelleg miatt a magasságkülönbség elég jelentős lehet, tehát egy 5-600 méterre lévő tengerpart simán lehet hogy amúgy 60-80-100 méterrel lejjebb van. Ez lefelé nem gond, de egy kiadós strandolás után felfelé bizony izzasztó lehet. Viszont maga a látvány gyönyörű mindenhonnan, igazából a harmadik nap rájöttünk, hogy az a kihívás, hogy olyan helyet találjunk ahonnan nem fantasztikus a kilátás. Előttünk a tenger terül el, mögöttünk pedig a hatalmas hegyek, mindez leírhatatlan, látni kell.

Csendes kis apartman

A mi szállásunk egyébként teljesen rendben volt, klímával felszerelt (ez a legtöbb apartman hirdetésben benne volt amit áttanulmányoztam), volt wifi és persze tévé (ahol meglepődtünk mert a horvát csatornákon a legtöbb film felirattal eredeti nyelven ment, így az angol filmeket értettük), és a tulaj is nagyon jó fej volt, és legalább 5 nyelven tudott (persze magyarul pont nem), de angolul jól megértettük egymást. Egyébként többnyire mindenhol beszélnek angolul a környéken, és magyar szavakon se lepődjünk meg, sokszor még a fagyis is tud egy tucat fontosabb magyar szót.

A tenger és a strandok

Brela tengerpartja (a gyönyörű hölgy a képen nem tartozék, a feleségem 🙂 )

Nos, ahogy már írtam a tenger fantasztikus, főleg nem ehhez a látványhoz szokott embereknek. A tengerpart általában sziklákkal tarkított, de kavicsos, a víz kristálytiszta és jól lehet búvárkodni. A halak nem félősek, szóval gyakorlatilag együtt lehet úszni velünk fél méterre tőlük, ez elég bámulatos élmény. Homokos tengerpart ebben a régióban Omis-ban van (ez nekem mesterséges kialakításúnak tűnt), szóval gyerekekkel ide érdemes ellátogatni. Egyébként pedig érdemes bepattanni az autóba és végigautókázni a főúton Brelából Split felé, gyakorlatilag kilométerenként fogunk találni egy-egy fantasztikus kisebb-nagyobb strandot. A Balatonnal ellentétben itt bárhol lehet fürdőzni, nincs elkerítve a part(nem is értem itthon ez hogy lehetséges…). A part egész jól kiépített, mellékhelyiség szinte mindenhol van, persze kisebb strandokon csak toi toi, de a nagyobbaknál kulturált mosdók vannak. Ezen felül szinte mindenhol van legalább egy büfé, a nagyobbaknál pedig éttermek is rögtön a part mellett. Arra azért készüljünk fel, hogy itt a büfékben általában csak italokat szolgálnak fel, klasszikus hamburgerest elvétve találhatunk.
Az éttermi árak nem vészesek, az isztriai félszigethez képest nekem szolidabbnak tűntek, egy grillezett csirkemell, sült krumplival kb. 45-50 kuna (2000 Ft), de a hús tányérnyi méretű, szóval bőven megéri, egy adag paradicsomsaláta hozzá 12 kuna (480 Ft). Valószínűleg ennél kevesebből a Balatonnál sem úsznánk meg.

Itt lehet romantikázni…

Az éttermek jó része egyébként nyitott, kiülős részekkel teli, így közvetlenül a tengerparti kilátás mellett falatozhatunk egy jót.
Vacsora után pedig érdemes sétálni egyet a tengerparton, a napnyugta nagyon szép. A legszebb pedig amikor felgyúlnak a fények és a vízfelszinen tükröződnek a hegyoldalban lévő települések fényei vagy akár a Hold, ez nagyon hangulatos tud lenni, főleg az illatokkal, lévén az éttermek nagy része fával tüzel a grill alatt.

Árak

Nos, ahogy írtam az éttermi árak nem túl drágák, főleg ha mondjuk magyarországi üdülőhelyekkel vetjük össze. A boltokban már vegyes a kép, egyrészt tudni kell hogy Horvátországban nincs Tesco és hasonló (legalábbis a tengerparti környéken), ezért alapvetően csak kisboltokban tudunk vásárolni. A legelterjedtebb a Konzum, ez szinte mindenhol van. A legfurcsább amivel egy magyar ember találkozhat az igazából a kínálat szegénysége, míg itthon hozzá vagyunk szokva az “óriási” bevásárlóközpontokhoz és a rengeteg termékhez, addig itt tényleg egy kisbolt kínálatát kell elképzelni még a nagyobb üdülővárosokban is. Szóval ha találunk egy Penny méretű Konzumot akkor szerencsénk van, valószínűleg 30 km-en belül a legnagyobb boltban járunk. Az árakról pedig annyit kell tudni, hogy a legtöbb termék hasonló árban van mint itthon, kivéve bármilyen palackozott italt, mert azok horror áron vannak. Egy 2 literes Coca Cola kb. 500 Ft-ba kerül (itthon 350), de a legolcsóbb másfél literes ásványvíz is ~5 kuna (azaz 200 Ft).

Egyéb látnivalók

Végül pedig néhány elem a mi listánkról, amiket érdemes megnézni:

Omis

(odafelé félúton van egy isteni kis büfé az egyik magaslaton, érdemes megállni egy kávéra vagy egy sült krumplira).

Omisi strand

 

Trogir – vár, kikötő

Trogir – vár

 

Split – Salona romjai, amfiteátrum






Dubrovnyik

Dubrovnik

Habár Dubrovnyik egy kicsit messzebb van (~180 km) azért érdemes meglátogatni, mert nagyon szép hely, és mégiscsak közelebb van Makarskától mint Budapesttől. Az utazásról azt kell tudni, hogy ide kétféleképp lehet eljutni, vagy komppal, vagy főúton Bosznián át. Én a Bosznián keresztüli utat javaslom, mivel ez mindössze egy 20 km-es szakasz, és ugyanúgy elfogadják a magyar személyigazolványt a bosnyák határőrök mint a horvátok és sokkal gyorsabb mint kompozni. Egyébként itt is igaz volt az amit feljebb a horvát-magyar határról írtam, gyakorlatilag minimális ellenőrzés volt a bosnyák-horvát határon a magyar rendszámú autók számára. Az út kb. 3 és fél óra, mivel itt már csak kanyargós főutakon haladhatunk, nincs kiépített autópálya.

Ploce – Bacina tavak

Bacina tavak